Hogyan legyél boldog?! 

Kézi és önsegélyző könyvek tucatjai mutatják az utat. Az én könyvespolcom példának okáért rogyásig teli van ilyen kötetekkel, a háromnegyedét el is olvastam. Hatott-e? Nem, nem igazán. Amíg akkor a sorokon fut a szemem, hiszem, hogy jól érzem magam és tanulok. Tanulok magamról, az életről és az élet rejtett igazságairól…. akkor, arra van szükségem. Éppen csak alapvetően nem visz előrébb. Ugyanakkor hátrébb sem vet. Nyilvánvalóan.

Többnyire, amint becsuktam az aktuális léleksegély irományt, ha nem is azon nyomban, de egy-két hét elteltével szinte ugyanott vagyok, ahonnan elindultam.

Az idő folyója hömpölyög, és hozza a hordalékot. Óhatatlanul visszavet.

No, nem mintha feledném mindazon bölcseletet, amit akárhány száz oldalon keresztül és után magamévá tettem, de az e fajta könyvek mellett életrajzi írásokat is célszerű olvasni. Inkább azokat célszerű. Ember közelibb, kézzelfoghatóbb. Valahogy igazabb,  igazibb. S, mert igazabb hihetőbb is. Mondjuk inkább, hasznosíthatóbb. Számomra mindenképpen.

A pincétől a padlásig tele minden olyan, már-már elnyűtt kifejezéssel, hogy élj a mostban, vonzd be, gondolkodj pozitívan… Egyébként teljesen igaz, hogy amikor a múlton rágódsz, vagy a jövő miatt szorongsz, elfelejted megélni, kiélvezni a pillanatot. Elfelejtesz koncentrálni is. Összpontosítani mindarra, ami körülvesz. Család, munka, élet… Ha például főzés közben nem koncentrálsz, megégeted magad. Jut is eszembe, milyen divatos kifejezés lett az én idő. Is.

Tehát a lélek könyvek. Valamin változtatni kéne, vagy behozni valami új stratégiát is, mert az elmúlt pár évben ez a módszer nem bizonyult elég hatékonynak. Nálam. Csak tűzoltás, lelki-sebtapasz, átmeneti fájdalomenyhítő.

S, hogy miben ölt testet a boldogság?

Én a teljes, vagy mondjuk átlagos egészségének is örülnék. Ezt csak az érzi át igazán, aki valamiféle károsodással, maradandó, vagy a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan betegséggel született. Vagy szerzett, pláne önhibáján kívül.

Nem vagyunk egyformák, de mindannyian egy dolgot szeretnék egész életünkben. Kivétel nélkül egy örömteli élet felé törekszünk. Úgy gondolom, a legtöbbünk azért nem leli ezt az állapot mert keresi.

Senki, soha nem mondhatja, mert nem tudja megmondani, hogy Te mitől leszel kiegyensúlyozott, magaddal és a környezeteddel harmóniában élő ember.

Ötleteket meríthetsz, ki is próbálhatod, hogy másnak mi hatott, de nagy valószínűséggel az számodra csak egy sablon lesz. Ahogy nem hat ránk egyformán ugyanaz a diéta, nem áll ugyanolyan jól ugyanaz a ruha, frizura, stílus…, úgy örömünket sem ugyanabban leljük. Persze, persze… az anyagi biztonság, szeretet, egészség, önmegvalósítás, család…. meg a Maslow-piramis… de ez is csak általánosítás.

Kiegészítjük a többiek életét, elősegítjük, hozzájárulunk egymás boldogságához!

Számomra örömöt jelent énekelni, rajzolni, írni. Mert ezekben (úgy gondolom), jó vagyok és bízom benne, hogy mindazzal, amiben jó vagyok, örömet szerezek másoknak is.

Mindazzal amit tenni szeretek, abban igazán elmélyedek. A rajzolásban, amikor dalolok, írok, olvasok, jelen vagyok. Azokban a pillanatokban vagyok boldog. Akkor nem rágódok a múlton, nem aggódom az egészségem és a lehetséges jövő matt. A mélyben ott a keserűség, a szívedet facsaró fájdalom, de tudod, hogy mihez nyúlj, amikor mindez erőt vesz rajtad.

Olykor ahhoz is kell az erő, hogy jobban érezd magad. Az önsajnálat, sírás is fontos. Egy ideig.

Amivel együtt kell élned, amin nem tudsz változtatni, az is Te vagy. Ha nem úgy lenne, ahogy van, akkor az nem Te lennél.

Tudom, tudom… ez rendkívül elmés eszmefuttatás. Magamat próbálom nyugtatni. Könnyebb elfogadni a megmásíthatatlant, ha találunk valamiféle elméletet.

A ,,miért pont én” sem azt jelenti, hogy ,,miért nem más”…. s, ha nem pont én lennék, már nem én lennék. Mikor rájövök, hogy ez rossz lenne, arra kell ráébrednem, hogy voltaképpen szeretem magam. A pont ellenére is.

A jövő pedig képlékeny. Semmit sem segít, ha az elkövetkezőre negatív előjellel gondolok.

De miért is tenném?

Eltekintve a hozott, örökül kapott gondoktól… Mivel az aktuális jelenben hozott döntéseimet az adott körülmények között hozom meg, az addigi tapasztalataim és információim birtokában, később (bölcsebben) már nem érdemes rugózni az utólag kiderült; rosszabb döntéseken… Akkor biztos, hogy a lehető legjobban határoztam. Hiszen nem akarok ártani sem magamnak, sem másoknak.

Amíg pedig a jelenben teszem a dolgom, ahogyan csak tőlem telik, addig a jövőm is úgy alakul, ahogyan az jó lesz nekem és a körülöttem élőknek is.

Teszem hát a dolgom legjobb képességeim szerint, a legnagyobb jóakarattal. Bizalommal, hittel, szorgalommal. Rendületlenül.

Talán ez a boldogság. Biztosnak lenni abban, hogy a kulcs ott van a kezedben. Minden pillanatban. Azzá formálod, amivé akarod. A hozott, örökül kapott gondok ellenére is… bármit kinyithatsz vele.